Elgondolkodtató hétköznapok

Bankol?

Lájkol?

Biztos megszokom majd ezeket, de most még feláll a hátamon a szőr, ha hallom.

Az utóbbiről nincs mit mondanom, kitekerése az eredetinek.

Az előbbi viszont érthetetlen. Illetve ha elképzelem ezt a szót, akkor egy sokkal tartalmasabb jelentést képzelek bele. Az aki a fizetését számlára kapja, majd a hó végére elkölti onnan (vagy -láttam már ilyet- egy összegben felveszi a számláról), az számomra nem bankol. A "bankolás", ha feltételezzük a szó létezését, számomra egy tevékenységet jelöl.

Szóvan az átlagember nem bankol. Még ha a reklámok ezt is akarnák sugallni.

Bacelona 1,7 millió lakóval rendelkezik, külvárosokkal, sallangokkal több mint 4 millió.

Budapestet tudjuk. Több vagy kevesebb- nézőpont kérdése.

Ott is van metró, busz, villamos, minden. Talán még troli is, de azt nem láttam.

Viszont láttam sokmindent. Metrót, az épülőkkel együtt tizet, villamost, aminek -szemben a hazai gyakorlattal- lehet füvesíteni a pályáját, siklót és buszt. Ami nem füstöl. Mert földgázzal megy. Olcsóbb? Nem kicsit. Tisztább? Naná! Akkor? Nem kéne itt is? A havi megtakarításokból bejönne az átalakítás ára rövid idő alatt.

Itt utalnék megint a városvezetés (volt és leendő) lehetőségére, hogy alkosson valamit. A példa és a megoldás adott, csak kopi-pészt és megy, forog.

És még egy kitétel a fejlesztésekre, beruházásokra. Ha neaggyisten egy állami beruházást, legyen az metróépítés, villamos vagy buszgyártás, egy helyi cég végezne, komoly gazdaság növelő tényező lenne hosszú távon is. Itthon maradna a pénz, lenne munkahely, mert ugye szervizelni, karbantartani is kell, meg ugye pótalkatrész... Egyszerű? Elmondani. A megvalósításhoz gondolkodni kellene és megtalálni a lehetőséget.

Van ugyanis itthon minden. Tróger a metróépítésre, gépgyártó kapacitás, elektronikai összeszerelés, programozók, nem is akarom tudni mit hagytam ki. Szóval lenne itt minden.

Tudom, idejétmúltak a szemléleteim. Győzzön az erősebb és aki gyorsabban, messzebbre tudja vinni a pénzt. Csak sajnos mi itt maradunk a végén. Maradékból guberálni.

Bezzeg ha én lennék ott! Biztos jobban csinálnám!

Vagy nem.

Szeretnék viszont sok olyan példát is, ahol a jól üzemelő, de a Nagy Nemzetközivel szemben alulmaradó kis magyar segítséget kap Állambácsitól. És győz!

Nemrég érkeztem meg egy városból -ez volt Barcelona- és sok mindenen elgondolkodtam.

Adott ez a város, ami él, létezik, zsong. A közlekedése olyan, hogy ha Budapesten ennyi autót kellene mozgásban tartani, egy hét alatt se jutnának el rendeltetési helyükre. Rendszerezettek az utcák, van helye a bicikliseknek és senki nem akar senkit kitiltani az utcákról.

Ha egyszer valaki Budapestet világvárosnak akarná nevezni, és még lehetősége is van tenni a városért, menjen el a Katalán fővárosba és nézzen szét.

-Annyi autó, hogy se vége se hossza a forgalomnak. (Nem a dugónak!)

-Épül a kilencedik és a tizedik metróvonal. (Először még a darukat is valami modern szobornak néztem, annyira illeszkednek a városképbe.) Minden hivalkodás nélkül.

-1920 környékén a két város még kb azonos feljettségi szinten volt, és talán még a háború utánig is. Most... ne kérdezd.

Budapesten minden bezár ötkor. Jó közelítéssel. Akkor minek jönnének ide a túristák? Az ottani éjszakai élet valami csoda! (már magyar viszonylatban)

Apróságokból tevődik össze a kép. Bárhol fizet az ember, centre pontosan adnak vissza. A számla korrekt és áttekinthető.

Csak gondolkodom, kicsit elszaladtak a képek a fejemben.

Ahogy már elkezdtem, az egész úgy indult, hogy meghívást kaptunk egy, a környékünkön történő bicikliút építés megvitatására, a Hivataltól.
Mi nem tudtunk elmenni, de a többiek (elfogult) tájékoztatásából megtudtuk, hogy bicikliút épül a vasútállomástól egészen Pátyig a Füzes patak mellett.

Ez jó hír!

Eddig tartott az öröm, majd mint minden, ez is motoszkált a fejemben sokáig. És itt jöttek a kétségek.

Páty felé két alagúton kell átmenni. Egy az autópálya alatt, egy a vasút alatt. Mind a kettő szűk. Hogy lesz abban bicikliút? (Ez nem az)